Kárpátaljai városok etnikai összetétele 1910-ben és 2001-ben
2017-10-15
A fent látható térkép olyan kárpátaljai városokat ábrázol, melyek a Magyar Királyság fontos részét képezték, és melyek lakossága ma is meghaladja a 10.000 személyt.
Kárpátalja a honfoglalás óta a Magyar Királyság részét képezte. A Szent István király által alapított 45 vármegye közül 2 itt volt található, Borsova (Bereg), illetve Ung vármegyék. A XI. században Kárpátalját számos kun illetve besenyő támadás érte, melyeknek Szent László király vetett véget. Az 1241-es mongol invázió nagy pusztítást tett ezen a vidéken is, és ezt követően kezdtek megjelenni német illetve ruszin telepesek is ezen a területen. Kárpátalja a XVII. században az Erdélyi Fejedelemséghez került, majd a Rákóczi-szabadságharc során, II. Rákóczi Ferenc 1703-ban innen indított hadműveletet a Habsburg abszolutizmus ellen, melyet a ruszin lakosság is támogatott.
Az első világháborút lezáró, 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés, Kárpátalját Csehszlovákiához csatolta. 1938-ban a bécsi döntés értelmében a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára, és visszacsatolta azt Magyarországhoz. 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el Kárpátalját, majd 1945-ben a Szovjetunióhoz csatolta. 1991-ben Kárpátalja a függetlenné vált Ukrajnához került, melynek napjainkban is részét képezi.
Kárpátaljai városok 2001-ben
Mint az a fenti ábrán jól látható, az ábrázolt kárpátaljai városok etnikai összetétele jelentősen megváltozott az utóbbi 100 évben. Ezek az etnikai változások főleg a második világháborúnak és annak következményeinek tulajdoníthatók. Kárpátalján a Szovjetunióhoz való csatolással, szinte azonnal megkezdték a magyar lakosság kitelepítését, illetve gulágokba való deportálását. Hasonló módon alakult a német lakosság sorsa is, mely mára már teljesen eltűnt ezekben a városokban. Természetesen, mint szinte mindenhol, itt is jelentős vidéki lakosságot telepített be a kommunista vezetés, mely aztán végül a fent látható statisztikai ábrát eredményezi. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a kommunista és ukrán vezetés is, mindig is törekedett a kisebbségek beolvasztására, melyre akár napjainkban is jó példát találhatunk, ha az új ukrán oktatási törvényt vesszük figyelembe.
Röviden a ruszinokról
Az ukrán hatóság nem hajlandó elismerni a ruszinokat mint különálló népcsoportot, ezért a népszámlálási adatokban a ruszinok is az ukrán nép részét képezik a statisztikáikban. Tény az, hogy a ruszin nyelv az ukránhoz közel álló keleti szláv nyelv, a ruszinok azonban nem tekintik magukat ukránnak. Sajnos a ruszin népnek a múltban soha nem volt vezető rétege, és nemzeti öntudatra ébredése is csak a 19. században kezdődött el. A szovjet hatóságok megpróbálták elnyomni a ruszin öntudatot, értelmiségiek kivégzésével és irodalmi művek pusztításával is, de úgy tűnik, hogy ez teljes mértékben még sem sikerült. A ruszinok 1991-től küzdenek különálló nemzeti kisebbségként való elismerésükért, és egyesek még az autonómia gondolatát is felvetették, ez azonban nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben megvalósítható lenne, főleg ha a jelenkori kijevi vezetés kisebbségekhez való viszonyulását vesszük figyelembe.
Röviden a Kárpátalján élő magyarokról
Az 1920 utáni időkben tartott népszámlálások során, a Kárpátalján élő magyarság számát különböző módszerek és eszközök segítségével folyamatosan hamisították, mint az lenni szokott minden elfoglalt terület esetében. Az utolsó ukrán népszámlálás szerint 2001-ben 151.533 magyar élt Kárpátalján. A számos asszimilációt erőltető törekvés megléte mellett, azonban az is tény, hogy a kárpátaljai magyar lakosság száma nem emelkedett olyan dinamikusan, mint az a többi ott élő népcsoport esetében történt. Szerencsére a kulturális és nyelvi kötődés és etnikai identitás azonban továbbra is szorosan köti a Kárpátalján élő magyarok nagy részét Magyarországhoz, és ahhoz, hogy ez így is maradjon, a mindenkori magyarországi vezetés kötelességének kell, hogy érezze, hogy az anyaország területén kivülrekedt magyarokat mindig komolyan támogassa.