Hogy kerültek a tatárok a XVIII. században Erdélybe?

1683 és 1697 között az osztrákoknak sikerül kiűzni a törököket a Magyar Királyság területéről. 1699-ben pedig a törökök és az osztrákok békét kötnek, melyet a karlócai békeszerződéssel pecsételnek meg, mely értelmében Erdély ismét Magyarország részévé válik és osztrák (Habsburg) kormányzás alá kerül. Az új osztrák uralom alatt a magyaroknak nem sok szerep jut, az osztrák berendezkedés abszolutizmusba torkollik, melyet a magyar rendek nem fogadnak el, és kezdetét veszi a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc. A szabadságharc bár kezdetben jelentős sikereket ér el, végül 1711-ben végleg kudarcba fullad.

1716-ban az osztrákok újabb háborút indítanak a törökök ellen. Az osztrák császári és magyar királyi hadak 1717-ben beveszik Temesvárt és Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot is. III. Ahmed szultán, azért, hogy az osztrák csapatokat meggyengítse, felveszi a kapcsolatot az akkor már száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenccel, és segítséget ígér neki, a szabadságharc újbóli elindításához. A szultán Rákóczinak pénzt, valamint hűbéres krími tatár csapatok segítségét ígéri, Rákóczi pedig  Esterházy Antalt, egykori tábornokát kéri fel, hogy volt kuruc menekült katonákkal együtt és a szultán által biztosított tatár csapatokkal betörjön Erdélybe Moldvából. A kezdeményezés teljesen nem várt eredményt hoz mindenki számára. Esterházy Moldvában egy kis kuruc sereg élére áll és csatlakozik a gyülekező tatárokhoz. 1717 nyarán a sereg betör Erdélybe, a lakosságban azonban ekkor már nincs meg a potenciál egy újabb kuruc felkeléshez. Ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy az ügy, amiért Esterházy harcba szállt, elbukott. Esterházy nem tud parancsolni a tatár hordáknak, melyek fosztogatásba és gyilkolásba kezdenek, .

Az utolsó nagy tatárjárás lefolyása (1717)

A tatárok betörése nem volt egy teljesen váratlan esemény. 1716-ban Havasalföldön, Moldvában és Lengyelországban  tevékenykedő kémek, már jelentették, hogy a tatárok szándékában áll betörni Erdélybe, azt viszont, hogy hol és mikor, pontosan senki sem tudta. Az osztrákokat nem is nyugtalanította annyira a dolog, ők csak az esetleges újabb kuruc felkeléstől tartottak inkább. 1717, augusztus 20-án a krími tatár horda előőrse (kb 5000 lovas), már Hotinnál gyülekezett. Hotin, (Chochim) egy jelenleg Ukrajna területén levő város, mely Moldvától kissé északra terül el. A tatár előőrs élelmezésére, Moldvából hajtottak át egy nagyobb csorda szarvasmarhát. Minden bizonnyal ekkor már megkezdődött az invázió, viszont Erdélyben csak augusztus 22-én tudtak pontosan jelenlétükről, és még ekkor sem tudták, hogy melyik szoroson keresztül jött át az előőrs. Az első megtámadott vidék a mai romániai Beszterce-Naszód megyei Radna környéke volt. Majd ezt követően a tatár horda egy része, augusztus 24-én Emberfő fele vette az irányt (román nevén Breaza nevű falunál – Dés városától északkeletre) és lerohanta Szék városát,  (a jelenlegi Szék községet). A tatárok Széken lemészárolták a lakosság 90%-át, és elvittek mindent ami értékes volt. Erre az eseményre a helyiek a mai napig megemlékeznek, minden augusztus 24-én, háromszori istentisztelettel valamint az úgynevezett Bertalan napi Memoriálé felolvasásával, mely ennek az eseménynek állít emléket. A tatár csapatok több irányba is portyázásba kezdtek Erdély területén. Fosztogattak a Szamos mentén, eljutottak Máramoros nyugati részeire, majd Szatmáron az egyik horda mely kétfele vált, eljutott a mai Magyarország keleti részére is, egész Nagyszekeresig. A császári vezetésnek nem volt ínyére, hogy a megyei csapatok egyesüljenek, és együttes erővel küzdjenek meg a nagyobb tatár sereggel, mivel attól tartottak, hogy az egyesült haderők esetleg felkelésbe kezdenek, és ismét kitör a szabadságharc. Amikor azonban Nándorfehérvárt sikerült visszavenni a töröktől, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Esterházy által vezetett újabb kuruc megmozdulásnak nincs jövője, a főparancsnokok megkapták az engedélyt a megyei erők összevonására, így megkezdődhetett végre a tatárok kiűzése Erdélyből.

A tatárok kiűzése Erdélyből

Sajnos a tatárok elleni komolyabb fellépés csak akkor kezdődött, miután már eljutottak Nagybányáig és végigrabolták és pusztították a Szamosközt és Szatmár környékét is. Az osztrák vezetőség megvárta amíg nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadságharc újraindításának nincs esélye, ezért megakadályozta a magyar erőknek is az együttes fellépést eddig a pontig. Kezdetben összeverődött parasztcsoportok mértek kisebb-nagyobb vereséget a kisebb portyázó tatár hordákra, majd később a megyei csapatok kezdték üldözni a nagyobb lovascsapatokat. Végül egyesültek a magyar megyei csapatok, és az ekkor már Máramaroson keresztül zsákmánnyal megrakott tatár fősereget utolérték, és szeptember elején több rajtaütést követően sikeresen szétverték. A rajtaütések alkalmával a magyar sereg több ezer magyar foglyot szabadított ki, ám már így is késő volt, mivel hatalmas emberveszteséget szenvedetett el ekkorra már Észek-Erdély. Kisebb tatár lovascsoportok ekkor még mindig voltak Erdély területén, ezek nagy részével azonban már elbírtak a helyi erők, és ekkor már amúgy is menekülőre fogták magukat azok is Moldva felé.

Az 1717-es tatárjárás következményei

A tatár hordák gyilkoltak, gyújtogattak, rabokat ejtettek, az állatokat és az ingóságokat rabolták el. Az általuk meggyilkolt, illetve elhurcolt, zömében magyar lakosságnak, hatalmas érvágás volt ez a pusztítás. Több esetben azonban nem gyújtották fel a házakat, hanem csak egy gyors rajtaütés, mészárlás és rablás után távoztak. A pusztítás után visszatérő birtokosok a kihalt népesség miatt újabb román jobbágycsoportokat telepítettek be, melyek sok esetben kész házakba költözhettek be. Így járult hozzá többek között az 1717-es tatárjárás is, Észek-Erdély etnikai megváltozásához.

Az 1717-es tatárjárás volt az utolsó nagy tatárjárás. Bár később még történt néhány behatolás, ezek azonban már csak kisebb akciók voltak. A krími kánság 1774-ben elszakadt az Oszmán birodalomtól, majd pedig 1783-ban orosz csapatok foglalták el területe nagy részét.

Forrás:

• Barta János, Ifj.: A kétfejű sas árnyékában, Gondolat Kiadó, 1984. (Magyar Krónika sorozat)
• Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete 1. Zrínyi Katonai Kiadó 1984

Megosztom